Túlvilági utazás
3 rész
Már csak két csapat maradt hátra az első fordulóból. A kijelző pörgött majd megállt.
- A következő csapat pedig az okostojások! Valaki lépjen oda a géphez majd válassza ki a feladatot és hajrá! Kíváncsi vagyok rátok…
- Akkor az én leszek… Mondta Sarah.
A fekete hajú szemüveges lány odalépett a géphez majd nyomogatni kezdte. A csapattársai a kanapén ülve figyelték őt. Ginger a vörös hajú lány nem bírta szó nélkül hagyni a dolgot.
- Nem… ez baromság… Ez lesz az! Mondta Sarah.
- Mégis mi? Kérdezte Ginger.
- Egy kihalt város…
- Zombikkal?
- Nem! A városban furcsa balesetek történtek és mindenki meghalt… Az a feladatunk, hogy átjussunk a városon épségben.
- Nem volt ennél könnyebb?
- Nem!
A gép mellett levő ajtó kinyílt és az átjáró megnyílt majd a csapat átlépett rajta. Az átjárón olyan érzés átlépni mintha egy vizezésen lépnénk át. A csapat megérkezett a különös helyre. Az átjáró bezáródott mögöttük és körülnéztek. Egy hatalmas város kisebb nagyobb épületekkel és felhőkarcolókkal. A legtöbb épület lepusztult és lerombolt volt. Csak pár épület maradt épségben. Az utcákon kiégett autók. Már rég nem járt erre senki sem. Teljesen kihalt volt a város. Rob és Peter talált egy térképet a földön és azt nézegették. A térképre vérrel volt felírva a következő:
- Itt a kulcs de...
A többi elmosódott. A kulcs pedig a város másik felén volt. Az okostojások tanakodni kezdtek.
- Szerintem üljünk be egy kocsiba… hátha működik! Szólt Rob a göndör hajú srác.
Peter a rövid hajú és csábos mosolyú srác rápillantott a kiégett piros színű autóra. Aztán így szólt:
- Ez maximum a pokolba visz el…
Aztán Sarah észrevett valamit. Egy metróállomást a túloldalon. Sarah szólt a többieknek majd rámutatott.
- Azzal megyünk!
- Metró? Szerintem nincs áram… és az alagútban sokkal nagyobb az esélye a balesetnek. Szólt Rob.
- Van jobb ötletetek fiúk? Kérdezte Ginger.
Ginger elmosolyodott a fiúk pedig nem tudtak jobb ötlettel előállni. Aztán még tanakodtak egy kicsit és elindultak a metróállomás felé. Lementek a lépcsőn aztán a mozgólépcsőhöz értek. Nem volt áram. Míg a többiek veszekedtek Ginger észrevette az elektromos dobozt. Odament majd meghúzta a kart. Az áram belevágott és agyoncsapta őt. Nem tudta elengedni a kart. Szénné égett és meghalt. A többiek dermedten figyelték, ahogyan lángra kap a lány.
- Basszus Ginger! A fejéhez kapott Rob.
Az áram felkapcsolódott, Ginger pedig eltűnt és újjáéledt. A mozgólépcső is beindult. Ginger újra a csapattal volt. Első dolga az volt, hogy beletúrt a hajába.
- A gyönyörű vörös hajam… ugye nincs semmi baja?
- Az előbb lángokban állt… de még életben vagy! Nevetett Sarah.
- De most már van áram! Szólt Rob.
Aztán mindenki hangos nevetésbe kezdett. Ginger pedig fapofával állt ott. Nem bírta szó nélkül hagyni.
- Elég! Veletek is megtörténhetett volna! Mondta mérgesen.
Aztán felszálltak egyenként a mozgólépcsőre majd lementek. Odalent pislákoltak a fények és nagyon hűvös volt. Aztán tovább mentek a peronhoz. A metró az egész városon át közlekedett, de a megállóban nem volt egy sem.
- És most mi legyen? Kérdezte Sarah.
Rob betekintett az alagút végére és meglátta a metró fényeit.
- Ott van! Majd én idehozom!
- Hogyan? Kérdezte Sarah.
Ginger és a többiek leültek a padra. A sínek között csontvázak hevertek. Sokan halhattak meg ebben az alagútban, de ez nem tántorította el a csapatot. Patrica a fekete hosszú hajú csaj Peter bámulta. Bele volt zúgva. Peter megfogta a kezét majd így szólt:
- Nem hagyom, hogy bajod essen!
- Ígéred?
- Hát izé…
Rob a szervizjáraton bement. Odabent sötét volt és nedvesek a falak. A levegő pedig nem volt tiszta. A lámpák nagy része kiégett csak egy pár pislákolt. Rob végigment az alagúton és nem nyúlt semmihez sem. Mikor kiért meglátta a metrót a peronon. Könnyű dolga volt. Odament majd kinyitotta a vezető fülkét és beszállt. A kulcs benne volt és járt a motorja. Rob egyenesbe tette majd gázt adott és a metró elindult. Aztán óvatosan beállt vele az állomásra és kinyitotta az ajtókat.
- Beszállás!
- Gondolod, hogy beszállunk az utastérbe? Szólt Sarah.
- Ide van írva, hogy a vezetőfülkébe csak a vezető tartózkodhat. Nevetett Rob.
Sarah mérgesen odament és kinyitotta az ajtót. Aztán mindannyian beszálltak a vezetőfülkébe. Rob gázt adott és száguldottak előre a metró kocsival.
- Lassabban… nehogy letérjen a vágányról! Mondta Ginger.
Rob visszavett a sebességből. Lassan de biztosan haladtak előre. A sötét és félelmetes alagút egy része csupa vér volt és csontvázak hevertek mindenütt. A lányok becsukták a szemüket. Elég ronda látvány volt. A metró kerekei alatt ropogtak az emberi csontok. Peter finoman átölelte Patricát.
- Összejöttetek? Kérdezte Rob.
- Nem mindegy? Ha meghalunk, már úgyse számít! Inkább koncentráljunk a túlélésre! Mondta Peter.
- Jól van…
Eddig két megállót hagytak el a metróval. Éppen a harmadik megállóba futottak be mikor előttük beomlott az alagút. Rob épp hogy meg tudta állítani a metrót.
- A francba… Most hogyan tovább? Kérdezte Rob.
- Talán van itt egy mási metró. Mondta Sarah kételkedve.
Kiszálltak majd a peron másik felére mentek, de metró sehol sem volt és az alagút is beomlott. Meghökkentek álltak ott.
- Remek… és most? Kérdezte Patrica.
- A felszínen folytatjuk tovább… 50% az esélyünk a túlélésre. Mondta Sarah.
- Kiszámoltad?
- Nem… csak tippeltem.
- Mire várunk még? Induljunk tovább! Mondta Rob.
Felmásztak a mozgólépcsőn majd kimentek a friss levegőre. Az utca végén egy busz hevert. Rob szó nélkül odament egyedül és megnézte közelebbről. Óvatosan körbeszaglászta és aztán megnyomta az ajtónyitó gombot.
- Várj! Kiabálta Ginger.
Abban a pillanatban a busz felrobbant és darabokra szakította Rob testét. A lányok eltakarták a szemüket, de már késő volt. Látták a renget vért a szanaszét repülő a testrészeket. A látvány borzasztó volt, de nem lettek tőle rosszul. A busz lángokban állt.
- Hogy ez miért nem lepett meg? Mondta Ginger.
Aztán Rob újjáéledt és megnézte, hogy megvan minden testrésze.
- Egy kicsit fájt…
- Láttuk, ahogyan szétrobbansz… és… borzasztó volt. Miért kelet odamenned? Tudhattad volna! Mondta Ginger mérgesen.
- Jó ötletnek tűnt… de már újra egyben vagyok! Ez a lényeg…
Mindenkit sokkolt egy kicsit a dolog, de aztán tovább indultak. Az út közepén mentek és a kiégett kocsikat kerülgették. Szép lassan haladtak előre mikor az egyik felhőkarcolóban robbanást láttak. Egy hatalmas zongora közelített feléjük a magasból. Az utolsó pillanatban elugrottak előle. A zongora pedig darabokra tört.
- Ez a hely tényleg el van átkozva. Mondta Sarah.
- Jól vagytok? Kérdezte Rob.
- Jól… de nem neked köszönhetően! Gúnyolódott Ginger.
Rob fel akarta segíteni Gingert de aztán meggondolt magát és ott hagyta. Peter felsegítette a lányokat a földről majd lassan indultak tovább. A jelzőlámpán egy fellógatott emberi csontvázat vettek észre, amit valamiféle zöld anyag vett körül. Megálltak és tanakodni kezdtek a dolgon.
- Az meg mi lehet? Kérdezte Patrica.
- Nem tudom… de menjünk tovább. Mondta Rob.
Az úton egyre több volt a szemét és a törmelék. Az úton kifolyt valami és egy kört alkotott. Ginger sok mindent észrevett, amit mások nem. Azonnal észrevette, hogy egy kábel lóg a folyadékba és csak rájuk vár.
- Álljatok meg! Szólt Ginger.
- Mi az? Kérdezte Rob.
- Látjátok azt a folyadékot, ami kört alkot… az benzin… és belelóg egy elektromos kábel. Szerintem csak ránk vár!
- Ezt hogy vetted észre? Kérdezte Rob.
- Míg te a műszaki dolgokhoz értesz, én ebben vagyok jó!
- Nekem kellett volna felkapcsolni az áramot… akkor nem esett volna bajod és nekem sem.
- Ginger… mihez is kezdenénk nélküled! Mondta Sarah.
Kikerülték a csapdát és elkanyarodtak jobbra. Mentek tovább előttük pedig egy hatalmas repülő roncs zárta el az utat. Befordultak az utcán és újra a cél felé mentek. Az utca közepétől fel volt repedve az út és forró láva folyt benne. Megálltak és egymásra néztek.
- Milyen csodaszép látvány… nem igaz? Mondta Peter.
- Ha az úton megyünk tovább tuti, hogy beszakad alattunk és beleesünk. Mondta Patrica.
- A járdán megyünk tovább! Mondta Sarah.
- Nem veszélytelen… de nincs más választásunk. Bólintott Rob.
Eközben az irányítóteremből figyelték őket. Minden mozdulatukat egyre türelmetlenebbül.
- Megvan már az a kulcs?
- Még nincs… főnök! Szólt a 23-as a mikrofonba.
A csapat eközben úgy döntött, hogy a járdán halad tovább. Nem volt más választásuk. Ahogy elindultak az út közepe szétnyílt és bugyogott benne a forró láva. Óvatosan mentek a járdán. Patricának kikötődött a cipőfűzője ezt Ginger észrevette és szólt a lánynak. Patrica lehajolt, hogy bekötözze és abban a pillanatban bele is esett a forró lávába. A láva elnyelte és elevenen elégett. Sikolyától zengett az utca. Nem telt el sok idő és újjáéledt.
- Elegem van ebből! Mondta Patrica mérgesen.
- Ha nem lenne három életünk, akkor már rég halottak lennénk! Mondta Sarah.
- Úgy is meg fogunk halni! Minek csináljuk ezt? Csak egy csapat élheti túl… úgysem mi leszünk azok! Mind meg fogunk halni!
Patrica ledobta magát a földre és duzzogott. Peter odament hozzá, de a lány tovább hisztizett.
- Szeretlek! Veled akarom leélni az életemet… de ha meghalunk ez nem lesz lehetséges. Tovább kell menünk és megpróbálni a lehetetlent! Mondta Peter.
Patrica felállt majd megcsókolta a fiút és tovább mentek. Az út tovább repedezett és a járdát súrolta a forró láva ezért a csapat elkezdett futni az utca végére. Lassan bekebelezte az egész utcát a láva. A csapat időben kifutott az utca végére ahol biztonságban voltak egy darabig. Pokoli volt a hangulat. Kifáradtak és unták már a túlélést, de tovább folytatták. Nem adták fel. Az utca végén egy tábla figyelmeztette őket. Ginger hangosan felolvasta.
- Vigyázz!
Aztán Ginger a másik oldalra tekintett.
- Maradj csendben!
Senki sem érthette mit jelenthet. Az utcára tekintettek, amin át kell majd menniük. Furcsa volt. A földön plüss mackók hevertek, romos és kiégett házak között. Félelmetes látvány volt.
- Vajon mit jelenthet ez? Kérdezte Ginger.
- Nem tudom, de jobb, ha betartjuk! Mondta Sarah.
Aztán szép lassan és csendben elindultak előre. Óvatosan átlépkedték a plüss mackókat. Aztán Sarah nem bírta tovább. Megszólalt.
- Kiráz a hideg ettől a helytől…
A többiek ránéztek majd csendre intették. Sarah orrából elkezdett folyni a vér. Szédülni kezdett majd összeesett.
- Basszus… ó…
Rob is elszólta magát. Vér folyt az orrából szédülni kezdett majd összeesett. Meghaltak mind a ketten majd nem sokkal később újjáéledtek. Már nem volt kedvük beszélni. Egymásra tekintettek majd Sarah a kezével előre mutatott a többiek pedig bólintottak. Óvatosan lépkedtek majd Ginger észrevett valamit. Megállította a többieket és mutogatni kezdett, de senki sem értette. Majd bemérgesedett és megszólalt.
- A macik… ha rálépünk, felrobban! A francba…
Gingerrel is ugyanaz történt, mint a többiekkel. Az orra vérezni kezdett megszédült majd összeesett. Olyan érzés volt mintha az agyát szétnyomta volna valami. Borzasztó volt, de aztán újjáéledt. Szerencsére senki sem lépett rá egyik plüss mackóra sem. Valószínűleg ez rombolta szét ezt az utcát. Olyan volt mintha az égből érkeztek volna. Lassan mentek tovább ügyelve a lépteikre és a szájukra is. Kiértek az utca végére és meglátták a a tiltó tábla végét.
- Ah, végre! Sóhajtott Sarah.
Egy másik táblát is észrevettek, amin a kulcs szó volt olvasható.
- Most pedig szerezzük meg a kulcsot, de gyorsan, mert unom már ezt a szart… Szólt Ginger.
Rob nem tudta szó nélkül hagyni az előző dolgot. Ezért rákérdezett.
- Honnan tudtad, hogy felrobbanhat?
- Mondjuk onnan, hogy a túloldalon csak egy lábcsont és a robbanás helye maradt meg… nem igaz hogy ti nem vettétek észre.
- Sajnáljuk, hogy nem értettünk meg… Mondta Sarah.
- Hogyhogy nem vetted észre ezt előbb? Kérdezte Rob.
Ginger nem válaszolt. Aztán jobbra kanyarodtak amerre a nyíl mutatta. Elindultak megszerezni a kulcsot. A házakat az a furcsa zöld anyag borította. Az utca végén pedig egy hatalmas múzeumszerű épület állt.
- Szerintem valamiféle szörny lesz… Mondta Peter.
- Akkor te fogod kinyírni! Szólt Rob.
- Nyugi fiúk! Inkább a lábatok elé nézzetek… Közbeszólt Ginger.
Szép lassan odaértek majd a hatalmas épület ajtaján bementek. Egy múzeumban találták magukat. Mindenféle fegyverek és egyéb kiállítási tárgyak voltak a teremben. Aztán lépteket hallottak. Beleremegett az egész épület majd előjött a semmiből egy hatalmas zöld szörnyeteg.
- Egy óriás gumimaci? Na, ne röhögtess. Szólt Sarah.
Aztán mindenki nevetni kezdett. Aztán Rob rámutatott az óriás gumimacira.
- A kulcs pedig benne van, ha jól látom!
Peter megcsókolta Patricát majd a többiekre bólintott.
- Mi az? Értetlenkedett Sarah.
- Olyan édesek vagytok… na és engem ki fog megcsókolni? Szólt Ginger.
- Majd én! Mondta Rob.
Ginger ránézett majd elnevette magát.
- De előbb együk meg ezt a gumimacit… Mondta Rob.
Az óriás gumimaci vicsorogva hallgatta végig a dolgot. Már nagyon mérges volt, hogy nem is figyelnek rá. Aztán egymásra néztek majd nekirontottak az óriás gumimacinak és elkezdték szétrágni őt. A gumimaci egyenként dobálta le magáról őket. Az órás gumimaci őrjöngött, de a csapat nem adta fel a küzdelmet ilyen könnyen. Rob elterelte a figyelmét majd Ginger az egyik szobor kezéből kivette a lándzsát majd beledöfte az óriás gumimaciba. Nem használt semmit még mindig életben volt csak most már még dühösebb volt. A gumimaci elkezdte őket kergetni. Sarah kitért előle majd betörte az egyik kirakat üvegét és kivett belőle egy hatalmas kardot. Aztán míg a többieket kergette a gumimaci Sarah nekirontott. Suhintott egyet a karddal majd átvágta a gumimaci lábát. Az óriás gumimaci összeesett az egyik lába pedig leszakadt.
- Aszta! Ez szép volt… hogy ez nekem miért nem jutott eszembe? Szólt Rob.
A gumimaci a födlön fetrengett, de még mindig nagyon erős volt. Rob egy nyílpuskát kapott fel és azzal támadta meg a gumimacit. Sarah a karddal csapkodta tovább míg Ginger a lándzsával döfködte. Patrica és Peter pedig együtt falatoztak a gumimaciból. Az óriás gumimacinak esélye sem volt ellenük. A fiatalok túlerőben voltak. Aztán Sarah bevitte a kegyelemdöfést. A karddal lecsapta a gumimaci fejét, az pedig kimúlt.
- Uh… Ez kemény volt. Szólt Sarah.
- Mi teleettük magunkat… Mondta Patrica.
- Egyszóval mindenki jól szórakozott. Mondta Ginger majd elmosolyodott.
Aztán óvatosan kiszedték a megmarad óriás gumimaciból az aranykulcsot és elhagyták a múzeumot. Vidámak voltak és alig várták, hogy kijussanak innét. Rob odament Gingerhez majd szájon csókolta a lányt. Egy hatalmas pofont kapott tőle cserébe.
- Mindegy… akkor is megérte. Mondta Rob mosolyogva.
- Most elnézem neked a helyzetre való tekintette.
- De hát felpofoztál!
- Örülj neki, hogy nem rúgtalak tökön… de amúgy jó volt.
- Kösz!
A többiek ujjongani kezdtek.
- De azért ne bízd el magad Rob. Szólt Sarah.
Majd mindnyájan hangos nevetésbe kezdtek. Aztán tovább mentek a kijárat felé vidáman és csipkelődve egymással. A másik oldalon már várta őket a nyitott átjáró. Sietve távoztak erről a kihalt helyről. Beléptek az átjáróba majd újra a fehér szobában találták magukat. Leültek a kanapéra és vártak. Majd a hang fentről megszólalt.
- Remek! A maximum pontból 750 pontot gyűjtöttetek és megszereztétek a kulcsot is, ami a legfontosabb!
- Ez elég kevés… Mondta Sarah.
- Elég sokszor haltatok meg… szóval.
Majd a hang elhallgatott és a következő csapatra esett a választás. A kijelzőn megjelent a nevük, de ekkor történt valami...
