Piros bicikli
Egy fiatal srác az országutat rótta bringájával. Az utat sűrű lombok borították be. Csodaszép látvány volt. Az idő is kellemes volt. Kicsit szeles, de ettől volt igazán jó érzés bringázni. Az út autó tömegtől mentes volt. Alig néhány jármű közlekedett arra amerre a fiú lakott. A fiú bekanyarodott kedvenc sétáló ösvényére ahol égig értek a fák lombjai. Olyan volt, mint a mesékben. A sétáló ösvény végén jobbra fordult és tovább tekert a titkos ösvényre, ami egy elhagyatott tóhoz vezetett. Mikor megérkezett ledöntötte bringáját a fűbe majd leült mellé. Perceken át bámulta a tó susogását. Nyugtató és kellemes érzés hallani, ahogyan fújja a szél. Az ember minden gondját elfelejti ebben a pillanatban. Ezért szerette igazán a fiú ezt a helyet. Nem sokan ismerték a helyet, de aznap mégis volt ott valaki. A mesebeli tó közepén volt egy kis sziget, amit egy fa szerkezettel lehetett megközelíteni. A fiú a kis szigeten megpillantott egy gyönyörű lányt. Piros biciklije mellett ült a lábát a tóba lógatta és olvasott. Piros szoknyáját enyhén lebegtette a szél. A fiú nem bírta levenni a szemét a lányról. Hosszú percekig bámulta őt, de a lány nem vette észre. A lány életvidámnak tűnt. A fiú sokáig gondolkozott, hogy átmenjen oda hozzá, de nem mert. Gyáva volt hozzá. Felállt majd elsétált a biciklijével. A lány ekkor vette őt észre. Meredt tekintettel bámulta a fiút, ahogyan elmegy, de nem ment utána. Másnap a fiú az iskolából hazafelé tartott és bekanyarodott a sétáló ösvényre hogy a tóhoz menjen. Ekkor meglátta őt a piros biciklijével tekerni. A haját szanaszét fújta a szél a lánynak és ez nagyon tetszett a fiúnak. Őrülten elkezdett tekerni, hogy utolérje a lányt. Majd mellé szegődött és rámosolygott a lányra. Ő pedig visszamosolygott a fiúra majd egyre gyorsabban kezdett el tekerni. Egy szót sem szóltak egymáshoz csak tekertek amilyen gyorsan csak tudtak. Egymás mellett haladtak, de a lány nem ált meg. A fiú lassítani kezdett hisz már majdnem ott volt a kanyarnál. A fiú bekanyarodott a titkos ösvényre majd hirtelen megállt. A lány teljesen elbambult és ész nélkül tovább hajtott majd az egyik pillanatban hátrafordult és ekkor egy autó motorháztetőjének csapódott. Hiába fékezett már késő volt. Elütötte őt egy autó. A fiú ledobta a biciklijét és odaszaladt hozzá. A lány nagyon vérzett. A fiú a karjaiba vette a lányt és csak ennyit mondott neki:
- Nem lesz semmi baj… A nevem Andy és te vagy a leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam! Kérlek, tarts ki!
A lány meg akart szólalni, de a fiú csendre intette. A sofőr hívta a mentőket már úton voltak. A lány nagyon súlyos sérüléseket szenvedett és haldoklott. A fiú érezte, hogy nagy a baj és magát hibáztatta a történtekért. A mentők megérkeztek, de ebben a pillanatban megállt a lánynak a szíve. A mentősök gyorsan betették a lányt a kocsiba és megpróbálták újraéleszteni majd sietve elszáguldoztak vele. A fiú vérben úszva állt ott és még csak a lány nevét sem tudta. Nem is ismerte és nem is tehetett érte semmit sem. A rendőrök kikérdezték majd hazament. A fiú nem akarta elmondani a szüleinek, hogy mi történt, de a szülei kifaggatták őt. Együtt éreztek vele. A fiú lezuhanyozott és befeküdt az ágyba. Egész éjjel csak a plafont bámulta. Nem tudott szabadulni a gondolataitól. Napokig nem akart felkelni az ágyból. Senki sem tudta megmondani neki, hogy mi lett a lánnyal, mert senki sem ismerte őt. A fiú depresszióba zuhant a történtek miatt. Az elkövetkező hetekben azonban összeszedte magát és minden nap kiment a tóhoz hátha ott találja majd a lányt. Hiába kereste a lányt ő nem volt ott. A fiú reménykedett benne hogy újra látja őt egy napon. Hónapokon át minden nap a tónál töltötte az idejét és várta, hogy újra láthassa a lányt. Az egyik nap újra kibiciklizett a tóhoz és nem hitt a szemének. A lány piros biciklije mellett olvasott a fűben ülve pont úgy, mint ahogyan elsőnek meglátta őt. A lány felnézett majd rámosolygott a fiúra. A fiú eszeveszetten futott és a fa szerkezettel átment a kis szigetre majd szorosan átölelte a lányt és megcsókolta. A lány nem lökte el a fiút magától. Nagyon is élvezte a csókot.
- Azt hittem, hogy sosem látlak újra… én gyáva voltam… aznap ha odamegyek hozzád, nem történik meg ez… az én hibám, ami történt. Mondta a fiú.
- Első pillantásra beléd szerettem és abban a pillanatban elbambultam… Nem a te hibád. Egyszerűen a sors így akarta.
- Még a nevedet sem tudom, de azt tudom, hogy én is beléd estem első pillantásra.
- A nevem Abigail. Na és téged hogy hívnak?
- Andy… nem emlékszel rá?
- De… hogy is felejthetném el.
Majd újra megcsókolták egymást. A lány küzdött az életéért és túlélte a történteket. Eltört pár csontja, de idővel felépült. A másik kisvárosban lakott ezért nem ismerte senki sem. Aznap a tó kis szigetén nagyon jól érezték magukat és mindketten igazán boldogok voltak. A szerelem rájuk talált és a sors is megkegyelmezett a lánynak így együtt lehetnek végtelen időkig…
VÉGE
