Megálmodtam és megbűnhődtem érte
Egy átlagos tinédzser fiú vagyok. Na jó, ez nem igaz. Néha furcsa gondolataim támadnak. Álmodoztam már arról, hogy megölök valakit. De ez kivel nem fordult elő? De soha nem lennék képes rá. Vagyis azt hiszem, remélem. Nem mondok el mindent magamról majd csak később. Egyik nap épp lefeküdni készültem. Nagyon álmos voltam pillanatok alatt elaludtam. Rám törtek az álmok és bevallom nagyon élveztem őket egy darabig. De volt benne valami furcsa dolog. Nagyon valóságosnak tűnt. El is mesélem nektek pontosan hogyan történt. Az álmom egy buszmegállóban kezdődött. vártam a buszra és elég türelmetlen voltam. Egy csinos szőke hajú szemüveges lányt bámultam egyfolytában. Mikor megjött a busz felszálltam rá majd a lány mögötti székre ültem le. Olyan közel volt hozzám hogy éreztem a haja illatát. Ibolya illatú volt. Teljesen elvarázsolt a lány engem, de nem mertem odamenni hozzá. A lány nem vett észre. Egyszer csak felállt és leszállt a buszról. Gyorsan utánamentem. Egy park közelében szállt le. Követtem a lányt egy darabig majd a lámpánál megálltam mellette és megszólítottam.
- Nagyon szép ez a park… nincs kedved egy fagyihoz?
Rám nézett majd így szólt:
- Menj a francba!
- De én...
A lámpa zöldre váltott és a lány ment tovább. Nem voltam szemtelen, de ő mégis gorombán bánt velem. Dühös voltam a lányra. Követtem őt. Meg akartam szerezni magamnak. Egyfolytában rajta járt az eszem. A lány nagyon gyorsan szedte a lábait. Alig bírtam tartani a tempót. Egyszer csak bement egy emeletes bérház kapuján. Utána siettem, de a kaput kulcs nélkül nem lehetett kinyitni. Leültem az épülettel szemben egy padra és vártam. Egyszer csak egy nő jelent meg a kapuban a kisfiával és épp a kulcsát kereste. Gyorsan odasiettem. Abban a pillanatban a nő leejtette a kulcsot én pedig felvettem neki.
- Köszönöm! Te is itt laksz?
- Nem… a nagymamámat jöttem meglátogatni
- Oh… akkor gyere!
A nő kinyitotta a kaput majd bementem vele.
- Lakik itt egy szőke hajú szemüveges lány… nem tudja véletlenül melyikben? Ismerem őt… de nem tudtam, hogy itt lakik!
- Petra… A második emeleten a 15-ös lakásban.
- Most megyek… a nagyim a földszinten lakik.
Megvártam még a nő felmegy a lépcsőn. Ekkor valami furcsa történt. Egy pillanatra lehunytam a szemem és éjszaka lett. Aztán hirtelen elindultam felfelé a lépcsőn egészen a második emeletig. Odamentem a 15-ös lakáshoz majd becsengettem. Többször egymás után, de semmi. Egyszer csak felgyúltak a fények és a lány félkómásan kinyitotta az ajtón.
- Te meg mi a faszt akarsz itt? Kérdezte a lány mérgesen.
- Miért voltál velem ilyen goromba?
A lány nem szólt semmit és hirtelen becsapta az ajtót. Ekkor nagyon dühös lettem. Elkezdtem dörömbölni az ajtaján. Aztán a lány újból ajtót nyitott.
- Figyelj! Húzz el innen vagy hívom a rendőrséget! Világos?
- Nem… te az enyém leszel!
- Itthon van a barátom és…
Berontottam a házba majd becsaptam az ajtót és szájon csókoltam a lányt. Egy hatalmas pofont kaptam utána.
- Te perverz állat…
Teljesen lázba hozott. Nekirontottam és ledöntöttem a kanapéra miközben befogtam a száját. A lány rémültem nézett rám, de bevallom nagyon élveztem idáig a dolgot. Erősen lefogtam ő pedig próbálta kiszabadítani imagát. Ekkor hirtelen előkaptam egy kést a zsebemből és a lány torkához szorítottam. Elég fura volt, mert én sosem hordok magamnál kést vagy ilyesmit. Óvatosan felállítottam majd a hálószobába vittem őt. Ledobtam az ágyra és végig tekintettem rajta.
- Ha kiabálni próbálsz, megöllek!
- Kérlek, ne bánts!
- Most meg foglak dugni, ha akarod… ha nem!
- Kérlek ne…
A szekrényből kivettem pár ruhát majd az ágyhoz kötöztem vele a lányt. Aztán betömte a száját is. Nagyon tetszett a lány, de tudtam, hogy soha nem lehet az enyém. Szorosan kikötöztem mozdulni sem bírt. Óvatosan ráfeküdtem majd a késsel szétvágtam a pólóját. Lerángattam róla majd aztán a melltartóját óvatosan átvágtam. A lánynak gyönyörű keblei voltak. Mind két kerek alma. Perceken át gyönyörködtem benne. Imádtam a szőke lányokat és ő tökéletes volt. Levettem a pólómat majd a kést óvatosan végigsimítottam a lány testét. Aztán megnyalogattam a mellbimbóját. Ekkor zajra lettem figyelmes. A konyhából jött. Felpattantam az ágyról majd óvatosan kinéztem az ajtón. Egy kisfiú motoszkált a konyhában. A hűtőben turkált. Nem tudtam, hogy most mit csináljak. Vártam, hogy visszamenjen a szobájába, de nem ment. Egyszer csak becsapta az hűtő ajtót és felém közeledett. Visszahúztam a fejem majd az ajtó mögé bújtam. Gondoltam, hogy a lánynak a kisöccse lehet. A kisfiú benyitott majd hirtelen elkaptam és befogtam a száját. Alig bírtam vele. Rugdosott és kapálózott. Nem akartam bántani őt, de muszáj volt. Belevertem a fejét az ajtóba hogy elájuljon. A hatás magáért beszélt. A kisfiú elájult, de egy kicsit vérzett a feje. A lány az ágyon szabadulni próbált kétségbeesetten. Hisz a szeretett kisöccsét bántottam.
- Nem lesz semmi baja… Visszaviszem a szobájába.
A kisfiú feje nagyon vérzett és nem akart elállni. Nagyon erősen odavágtam az ajtónak pedig nem akartam. A fürdőszobába siettem vele. Kerestem kötszert majd bekötöztem a fejét. Aztán valami furcsa dolgot vettem észre magamon a tükörben. A hajam egészen máshogy állt és egy anyajegy volt az arcomon. Mintha nem is én lettem volna. Fura volt. Aztán visszavittem a kisfiút a szobájába majd az ágyba tettem. Utána visszamentem a lányhoz majd a kötést kivettem a szájából.
- Sss… Jól van! Nem lesz semmi baja.
Rémülten nézett rám gyönyörű kék szemeivel.
- Kérlek hagy minket békén…
- A te neved Petra… Igaz? Az én nevem pedig Norman. Csak hogy tudd, mielőtt megbaszlak!
Na, ez már több mint furcsa volt. Ugyanis engem nem így hívnak. Az én nevem Brad. De akkor miért álmodok, valaki másról úgy mintha én lennék? A fickó hasonlított rám, de nem én voltam. Vagy mégis? Nem értettem, hogy miért más néven mutatkozok be. Honnét szedtem ezt a nevet? Nem értem. Aztán azt gondoltam talán azért változtattam meg a nevemet, mert valami rosszat teszek. Vagy, mert egy vagányabb nevet szerettem volna magamnak. Aztán nem is gondolkoztam ezen tovább. Innentől kezdve elszabadult a pokol. Egy vadállattá változtam. A késsel levágtam a lánynak a nadrágját majd letéptem róla. A bugyiját a fogaimmal szaggattam le róla. Kívántam őt nagyon. Aztán belenyaltam a puncijába. Én nagyon élveztem ő kevésbe. Miközben nyaltam, a késemet a lány testét húzogattam végig óvatosan. Csak úgy faltam őt. Nagyon finom volt. Még sohasem láttam ennél szebbet. Aztán felálltam és letoltam a gatyámat majd ledobtam magamról. A faszom már hevesen lüktetett. Megcsókoltam a lányt majd óvatosan átöleltem és bevertem neki a faszomat keményen. Rohadtul élveztem a kúrást. A lány becsukta a szemét, de én felnyitottam neki hogy lásson engem. Lásson, miközben jól megbaszom. A melleit nyalogattam közben és egyre gyorsabban csináltam. Úgy nyögtem, mint egy veszett bika. Majd a lánynak egy pillanatra levettem a kötést a szájáról hogy halljam az üvöltését. Óvatosan befogtam a száját a kezemmel, hogy halkan halljam a fájdalmát. Éreztem, hogy itt az idő. Egyre vadabbul csináltam. Aztán kivettem a faszom a puncijából majd a szájához raktam a lüktető farkam. A lány szájába élveztem. Telegeciztem a száját miközben halkan üvöltött.
- Kuss legyen! Nyeld le… Gyerünk!
Majd felkaptam a késem és a nyakához szorítottam. A lány engedelmes volt és lenyelte a forró spermámat. Hihetetlenül jó érzés volt uralkodni felette. Bármit megtehettem vele. Kiélhettem rajta minden vágyam. Aztán újra bekötöztem a lány száját. Szemei könnyben úsztak, de ez nem hatott meg engem. Még nagyobb fájdalmat akartam okozni neki. Vagyis az álmomban. De a valóságban már kezdtem nyugtalankodni. Éreztem, hogy itt készül valami. Nem akartam tovább álmodni. De nem tudtam megállítani. A történtek után kimentem a konyhába majd kerestem egy gyufát. Visszamentem a szobába majd a lány mellé feküdtem. Mindketten meztelenek voltunk. Kivettem egy szál gyufát meggyújtottam és végignéztem, ahogyan elég. Aztán kivettem egy másikat majd a lányhoz fordultam.
- Szereted a fájdalmat? Petra…
Meggyújtottam a gyufát majd a hasához raktam és figyeltem a lány arcán a fájdalmat. A láng megperzselte a bőrét. Ordítani porbált a kötésen keresztül. És ekkor valami furcsa történt velem. Az álmomban bűntudatot éreztem. Nem akartam ezt tovább csinálni, de nem tudtam leállítani. A kés újra a kezembe került és elkezdtem vagdosni a lány testét. Apró sebeket ejtettem rajta majd a vérébe belemártottam az ujjam aztán megnyaltam. Ekkor tudatosult bennem, hogy én ezt soha nem tudnám megtenni. Ez egy rémálom, amiből nem tudok felébredni. Tudtam, hogy meg fogom ölni. Fogtam a kést és beleszúrtam a lány hasába. A vére elöntötte a köldökét. Ekkor kimentem a konyhába majd kerestem egy nagyobb kést. Aztán visszamentem hozzá.
- Mindig is erről álmodtam… Meg foglak ölni! Aztán feldarabollak…
Még sohasem mentem ilyen messzire. Még a gondolataimban sem. Borzasztó volt, de nem tudtam felébredni. Végig kellett néznem, ahogyan meghal. Egy bárd volt a kezemben. A lány még életben volt, de ez már nem érdekelt engem. Odamentem hozzá majd a kezéhez helyeztem. Aztán felemeltem és belevágtam. Többször egymás után még le nem vágtam a kezét a testéről. A gyönyörű szőke hajú lány a vérében fulladozott, kínok közt haldoklott. Miután levágtam az egyik kezét belevágtam a bárdot a lány combjába. A húsa vörös volt és csábító. Nem bírtam abbahagyni. Levágtam a lábát. Aztán fogtam a bárdot és a lány nyakához tettem. Óvatosan mérlegeltem. A szemei megfagytak. Az arca még most is gyönyörű volt. Aztán fogtam a bárdot és lecsaptam rá. De nem a feje nem vált le azonnal a testéről ezért még egyszer belevágtam. A bárd a csontjait átvágta és lehullott a feje. Aztán megfogtam és ránéztem.
- Lenni vagy nem lenni? Haha…
Úgy röhögtem, mint egy pszichopata. Aztán a lány véres fejét a kukába hajítottam, mint egy szemetet. A lány megcsonkított és véres teste még mindig nagyon kívánatos volt. Ezért beledugtam a faszomat a puncijába és megbasztam még egyszer. Nagyon élveztem. Telegeciztem a pináját. Beleélveztem rendesen. Aztán a bárd újra a kezemben volt. Belehasítottam a testébe. A másik késsel óvatosan felvágtam és kibeleztem őt. A belei a meztelen megcsonkított teste mellett hevertek. Perceken át gyönyörködtem a művemben. Aztán pisálnom kellett ezért kimentem a fürdőszobába. Miután végeztem benéztem a kisfiú szobájába. A fején lévő kötés csupa vér volt. Odamentem hozzá majd megnéztem a pulzusát. Meghalt. Döbbentem rá.
- Sajnálom… Téged nem akartalak bántani… De most már úgy is mindegy!
A kés a kezemben volt. Fogtam és belevágtam a kisfiú szemébe. Ebben a pillanatban ébredtem fel a szörnyű rémálomból. Csupa víz voltam. Szégyellem bevallani, de bepisiltem, mint egy óvodás. Reszkettem és erősen ziháltam. Kikeltem az ágyamból majd a fürdőszobába mentem. Megmostam az arcomat aztán a tükörben nézegettem magamat.
- Csak egy rémálom volt… nyugi! Én soha nem lennék ilyesmire képes! Soha!
Szerelmes volta egy lányba és ebben a pillanatban ő jutott az eszembe. Az együtt töltött pillanatokra gondoltam. Szerettem őt és ő is engem.
- Nem vagyok rossz ember! Sohasem tennék ilyet…
Ez volt az a pillanat az életemben mikor rádöbbentem, hogy az ilyesmihez én túl gyenge vagyok. Nem lennék képes rá és már nem is akarom. A gondolat minden ember fejében felvetődik egyszer haragból vagy dühből és én most ezt a gondolatot sikeresen eloszlattam. Már majdnem reggel volt és már nem bírtam visszafeküdni ezek után. Zakatolt az agyam és beszélni akartam valakivel. Még aznap elmentem a barátnőmhöz és elmondtam neki mindent. Majdnem mindent. Természetesen a részleteket nem árultam el neki. De ő elég jól fogadta, hogy álmomban egy lányt megöltem.
- Szerintem félsz a komoly kapcsolatoktól… Mondta ő.
- Én, szeretlek téged! kész vagyok bármire!
A lányt, akit szerettem, Laurának hívták. Szőke hajú volt és nagyon csinos. Talán igaza volt. Nem, biztosan nem. Kicsit aggódtam emiatt. Aztán pár hét múlva összeköltöztünk és boldogan éltünk. Soha többet nem álmodtam hasonlót. Kezdtem elfelejteni. Aztán egy nap egyedül voltam otthon és a híradót bámultam. Nem hittem a szememnek. Egy szőke hajú lányt és egy kisfiút brutálisan meggyilkoltak. Megtörtént, amit álmodtam. Teljesen berezeltem. Nem fogtam fel épp ésszel. Csak ültem ott dermedten.
- Ez lehetetlen…
Aztán hazajött a barátnőm és gyorsan kikapcsoltam a tévét. Szóhoz sem tudtam jutni.
- Mi a baj? Kérdezte a barátnőm.
- A… Semmi!
- Biztos?
- Gyere! Ülj ide mellém. Úgy szeretlek téged…
Leült mellém és én jó szorosan átöleltem. Majd megcsókoltam. Aznap kicsit nyugtalanul aludtam ezt ő is észrevette. Gyakran felkeltem az éjszaka közepén. Aztán hajnal körül elaludtam. Néhány nap elteltével az egyik reggel furcsa érzés fogott el. A barátnőm kora reggel elment valahová én pedig egyedül maradtam. Aztán csengettek az ajtón. Ezt sohasem felejtem el. Pizsamában az ajtóhoz léptem és kinyitottam. Két rendőr állt előttem majd az egyik rám ordított. Aztán letepertek a földre, mint valami bűnözőt és rám adták a bilincset. Majd beleordították a fülembe hogy én öltem meg azt a lányt és a kisfiút. Aztán felemeltek a földről betuszkoltak a kocsiba és elvittek. Nem értettem az egészet. Egy kihallgató szobába raktak majd órákon át kérdezgettek. Tudtam minden egyes részletet. De nem mondtam semmit.
- Ártatlan vagyok… nem én tettem!
- Ha ártatlan, akkor miért találtuk meg az ujjlenyomatát és a DNS-ét a helyszínen?
- Micsoda? Az lehetetlen… otthon voltam és aludtam…
Hiába győzködtem őket nem hittek nekem. Bizonyítékaik voltak ellenem. De hisz csak egy álom volt. Akkor meg hogy válhatott valóra? Tényleg én tettem? Teljesen összezavarodtam. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Miután nem mondtam semmit átvittek a börtönbe. Szerencsére a jobbik fajtába. Aztán még aznap bejött a barátnőm. Odajött hozzám aztán én szorosan átöleltem.
- Mit tettél? Ugye nem te voltál…
- Esküszöm nem én tettem! Az álmom valóra vált… megtörtént. Lehet, hogy valaki más tette és engem akarnak csapdába csalni! Nem tudom… félek.
Az gyilkosság az összeköltözésünk előtt történt. A médiában csak később számoltak be róla. Laura szemében láttam a bizonytalanságot. Nem voltam biztos benne hogy hisz nekem. Talán megőrültem? Lehet, hogy tényleg én tettem? Nem tudom. Aztán teltek múltak a napok és én a börtönben roskadtam. Még mindig nem tudom mi történhetett. Aztán eszembe jutott, hogy egészen máshogy néztem ki az álmomban. Talán az ikertestvérem? Vagy egy hasonmás? Biztos voltam benne hogy valaki más áll a háttérben. Később próbáltam meggyőzni a nyomozókat, hogy nézzenek utána. Elmeséltem nekik mindent az álmomról. Meredten néztek és bólogattak.
- Szóval mégis csak maga volt?
- Nem hát nem érti! Én ártatlan vagyok! Ezt álmodtam… jóval előbb mielőtt megtörtént volna. A srácnak volt egy anyajegy az arcán és más volt a frizurája is. A neve pedig Norman. Nézzenek utána!
- Aha…
- Volt egy nő… beszélt vele! Kérdezzék meg őt!
A nőt, aki kaput nyitott a fiúnak bevitték és kikérdezték. De nem emlékezett pontosan a fiú kinézetére. Ezért a tükör mögötti szobába vezették őt. Aztán megkérdezték tőle.
- Ő volt az?
Mire ő gondolkodás nélkül rávágta a választ.
- Igen!
- Biztosan? Nem emlékszik arra, hogy egy anyajegy lett volna a fiú arcán?
- Talán a frizurája kicsit bozontosabb volt… de anyajegyre nem emlékszek… biztosan ő volt az!
- Köszönjük, hogy befáradt!
Innentől kezdve már nem csak gyanúsított, hanem a tettes voltam. Visszavittek a cellámba majd vártam a tárgyalásom. A barátnőm egyszer sem látogatott meg. Öngyilkos akartam lenni, de nem tudtam. Be akartam bizonyítani az ártatlanságomat. Aztán elérkezett a tárgyalás apja majd egy rendőrautóban vittek a bíróságra. Mikor kiszálltam az újságírók fogadtak. Kérdezgettek és fényképeztek. Aztán elkezdődött. Hátranéztem és a barátnőm ott ült a sor végén. Ez tartotta bennem a lelket. Bizonyítékokat mutogattak és mindenfélét kérdezgettek tőlem. Aztán elmondtam mindent, amit csak lehetett. Azt hitték megőrültem vagy direkt csinálom a börtön elkerülése végett. Senki sem hitt nekem. A tekintetükben láttam. Aztán a nyomozókat is kérdezték.
- Bíró úr! Utánanéztünk Brad állításának. Minden szempontból, de nem találtunk semmit.
Aztán a nyomozó részletezte a dolgot, de ez a mondtam a fejembe vésődött. Nekem végem van! Tudtam! Aztán a barátnőmet is kikérdeztek. Szerencsére csak jó dolgokat mondott rólam. Elmondta, hogy együtt élünk és hogy aznap otthon voltam. Pedig akkor még nem költöztünk össze csak később. Ekkor megcsillant a remény a szememben. Hitt bennem és rétem hazudott. Aztán hosszú órákon át tartott a tárgyalás. A szünet után az ítélethirdetés következett. Abban reménykedtem, hogy a barátnőm állítása talán segíteni fog. De nem így történt.
- A bíróság a vádlottat életfogytiglani börtönbüntetésre ítéli!
Összezuhantam. A barátnőm odajött hozzám majd az megcsókolt. A lánynak a szülei sírtak és egyben őrültek is az ítéletnek.
- Tudom, hogy ártatlan vagy! Szeretlek… Mondta Laura.
- Én is téged!
Aztán fogtak a rendőrök és kivezettek a teremből. Mikor kivittek az utcára a fotósok és az újságírók között a távolban megpillantottam őt. Egy ház mögött bujkált. Úgy nézett ki, mint én. Tehát mégsem őrültem meg. Aztán elkiáltottam magam.
- Ott van! Ő volt az… A hasonmásom, az ikertestvérem. Ártatlan vagyok!
Mindenki odatekintett, de az alak már eltűnt onnan. Hiába ordítottam. Betettek a kocsiba és visszavittek a börtönbe. Aztán teltek múltak a hónapok és évek. Laura volt az egyetlen hozzátartozom. Az egyetlen, akit szerettem. Gyakran meglátogatott és egy magánnyomozót is felfogadott, de már öt éve semmi. Itt rohadok ártatlanul és beleőrülök. Még mindig szeret engem és kitart mellettem. Bár nem mondja el, de tudom, hogy van valaki más az életében. Már tovább lépett. Bár tudom, hogy soha nem fogok, kikerülni innen azért még hiszek a reményben. Talán egy nap ki fog derülni az ártatlanságom. De úgy érzem, hogy ez nem ebben az életben lesz…
VÉGE
