A Chinguai mészáros
1 rész
Az 1800-as években egy apró szigeten szörnyű események történtek. Chinguát a térképen nem találni meg. Az ottani lakosok nem tudnak érintkezni a külvilággal. Chingping-pongék voltak a kis falu legcsóróbb lakosai, még a szomszéd öregasszony is rajtuk röhögött pedig neki még annyi pénze se volt, mint ping-pongéknak. Leszállt az éj, a helyi lakosok azt beszélték egy perverz járkál éjszaka az erdőben meztelenül és megbassza a vaddisznókat. Ping-pongék lányai pont erről beszélgettek lefekvés előtt. A lányok kitaláltak neki egy gúnynevet és úgy hívták a disznófaszú.
- Chu el fog jönni érted a disznófaszú és megbassza a picsádat, de előtte lenyomja a torkodon a széket.
- Miért pont a széket?
- Mert azt úgy se tudja megcsinálni, szerintem.
Chu volt a kisebbik lány 12 éves, míg nővére Gchau 17 éves volt. A lányok egymást ijesztgették a disznófaszú történeteikkel, mikor egyszer csak hirtelen valaki kopogott a szobájuk ajtaján. A lélegzetük is elállt az ijedségtől. Az ajtó a dörömböléstől csak úgy recsegett és porzott. Egyre sűrűbben kopogtak az ajtón de a lányok nem merték kinyitni.
- Ki van ott? Kérdezte Gchau.
Nem jött válasz, síri csend és némaság járta át a szobát. A félelem és reszketés a tetőfokára hágott.
- A disznó faszára, aludjatok már! Szólt vissza az ajtó mögül az apjuk Márió.
- Huh, Apa jól ránk ijesztettél! Miért csináltad? Menj a francba a szívbajt hoztad rám és Chura, szegény jól megijedt.
- … Nem jött válasz.
- Apa ott vagy?
Márió nem válaszolt. A szobában a levegő teljesen lehűlt, az ablakot nyitva felejtették. Gchau az ablakhoz osont, a szíve a torkában dobogott a félelemtől, elhúzta a függöny és hirtelen becsapta az ablakot, ekkor valaki megint kopogott egyet az ajtón.
- Gchau én félek! Gyere, bújjunk az ágy alá.
- Ugyan Chu, nincs mitől félnünk csak apa szórakozik velünk, megyek és kinyitom az ajtót!
- Ne tedd, kérlek! Mi van, ha mégis a disznófaszú az? Lehet, hogy meg akar erőszakolni minket!
Gchau az ajtóhoz lépett vett egy mély levegőt és kinyitotta. A rémület az arcán kimondhatatlan volt.
- Tudtam, hogy te vagy az apa! Miért szórakozol velünk?
- Lányok holnap iskola van és ideje aludni! Mondta mély hangon.
- Apa állj le, ez nem vicces! Megrémíted…
Ekkor Márió előhúzott egy kést a zsebéből és a mellkasába vágta Gchaunak.
- Miért kellett okoskodnod lányom? Miért kellett ezt csinálnod, he?
- Apa… Halkan nyögte.
- Honnan tudtad, hogy jöttél rá? Most már mindegy, ezt senki nem tudhatja meg! Senki!
Ekkor Márió a krumpli pucoló versenyen nyert kardját előrántotta és a lánya hasába szúrta. A vér úgy ömlött ki a szájából és a hasából, mint a tej a lyukas dobozból. Gchau összeesett, de még életben volt.
- Segítség apa megőrült! Kiáltotta Chu.
- Kuss legyen! Elvágom a torkodat, ha nem kussolsz, kis geci!
- Anyu gyere gyorsan, segíts!
Márió felkapta az éjjeli lámpát és hozzábaszta Chuhoz. A lányt fejen találta és elájult tőle. Hatalmas erőt érzett magában. Élvezte, ahogyan másokat bánthat, pont úgy, amikor a disznókat erőszakol az erdőben, de most ennél sokkal jobb érzés fogta el. Odalépett Gchauhoz és kihúzta belőle a kést, majd újra beleszúrta többször egymás után, a vér csak úgy fröcsögött. Majd hirtelen gondolt egyet, felkapta a széket és a szék egyik lábát a lány szájába rakta majd ráugrott. A lány torka azonnal kiszakadt. Márió tombolt, vérben úszva „játszott” mint egy elmebeteg. Kihúzta a lány hasából a kardot majd levágta vele Gchau fejét. Csak egy suhintás volt, de a lány már nem érzett fájdalmat, elvérzett már rég. Letépte róla a ruhát majd megerőszakolta a lány fej nélküli testét. Az élvezettől visított, mint egy disznó. A kisebbik lány, Chu kezdett magához térni. Sokkolta a látvány, az apja a halott lányán élvezkedett. A lány nem gondolkodott, futásnak eredt, de Márió elkapta a lábát. Chu pofára esett, Márió pedig beleszúrta a kést a lábába. A lány mozdulni sem tudott.
- Nem mész innen sehová!
- Ááááá … Segítség!
A lány hiába sikítozott senki sem hallotta. Az anyja a szobában feküdt kábultan, Márió kiütötte egy kung-fu ütéssel. Mikor az erdőbe szokott menni állatokra „vadászni” az asszonyt elkábítsa, hogy még véletlenül se tudja meg, hogy eljárkál éjszaka. Márió felállt fogta a széket letörte az egyik lábát és hátbabaszta vele a kislányt.
- Mit gondolsz, lefér a széknek a lába a torkodon? Hm?
- Apa kérlek, ne bánts! A lány keservesen könyörgött.
- Már késő! Hahaha.
Márió fogta a szék lábát és feldugta Chu seggébe, egészen a gyomráig nyomta, vérzett lent és fent is. Letörte a szék másik lábát is, majd azt feldugta a pinájába, érezte, ahogyan átszakítja a szűzhártyáját és kiszakítja a méhét. Felemelő érzés volt ez Máriónak, mindig is erre vágyott, gyilkolni. A lányból mindenhonnan ömlött a vér. Még életben volt, hatalmas kínszenvedést élt át. A fájdalom a megdermedt szemeiben kisugárzott. Márió nem bírt leállni, fogta a másik szék lábát és a lány torkán próbálta meg lenyomni.
- Remélem… hogy… isten megbüntet… apa. Ezek voltak a lány utolsó szavai.
- Én nem akartalak bántani kislányom, hallod? De rájöttetek mindenre és biztos el akartátok mondani anyátoknak.
Márió rángatta a halott lányt, hogy válaszoljon, de már nem tudott. A lány meghalt...
