Túlvilági utazás
1 rész
Brian a szokásosnál korábban kelt, hogy le ne késse az iskolabuszt. Gyorsan felöltözött majd a tükör előtt megfésülte rövid fekete haját. Az órájára pillantott és látta, hogy már késésben van. Felkapta a táskáját majd még egyszer megnézte magát a tükörben és szaladt végig a buszmegállóig. Útközben vette csak észre, hogy fordítva vette fel az ingét, de nem törődött vele. Futott, ahogy csak tudott, hogy elérje a buszt. Brian átlagosnak mondható fiúnak tűnt, de nem volt az. Nem volt csúnya sem buta, de nagyon ügyetlen és emiatt nem túl népszerű. Furcsa barátai voltak, szerény és visszahúzódó fiú volt. Brian gyorsabb volt a busznál és időben megérkezett a megállóba. Az iskolabusz pár pillanat múlva meg is érkezett. Brian előreengedett mindenkit majd felszállt és megbotlott a saját cipőfűzőjében. A padlóra esett és beverte az orrát. Mindenki nevetett rajta. Brian felállt, leporolta magát majd hátrament helyet keresni mintha mi sem történt volna.
- Szép volt Brian… Tőled nem is vártunk mást… Haha… Mondta Cindy, Brian osztálytársa.
Brian nem szólt semmit egyszerűen tovább ment. Hátul ültek a rosszfiúk ezért oda nem akart menni, ezért leült a suli legfurcsább tanulója mellé. A lány, akit Zoeynak hívtak emós volt és egy kicsit dilis. Haja több színben pompázott és szájában piercing volt. A furcsa sminkjéről nem is beszélve. De nem volt csúnya csak kicsit más, mint a többiek.
- Leülhetek ide melléd? Kérdezte remegő hangon Brian.
- Már megbeszéltük egyszer… nem harapok… ülj csak le. Nem kell tőlem félned, nem bántok olyanokat, akik hasonlítanak rám… Látod ezt a kést a kezemben? Már többször felvágtam vele az ereimet és majdnem megöltem vele valakit…
Brian tekintetét levette a lányról majd nyelt egy nagyot. Ekkor Zoey fogta a kést és belevágta Brian kezébe. Brian nagyon megijedt.
- Haha! Ez nem igazi kés! Csak szívatlak… az igazi a táskámban van, de erről egy szót sem!
- Huh… Ez nem volt vicces! Majdnem összecsináltam magam… Mondta halkan Brian.
Brian és a lány mondhatni barátok voltak. Brian a lányt nem igazán kedvelte, de biztonságban érezte magát mellette. Aztán egyszer csak történt valami. A busz a rettegett erdőn keresztül haladt át. Gyilkosságok és balesetek történtek az erdőben. Olyan volt, mint a bermudai háromszög. A diákok durranást hallottak és a busz defektet kapott. Az iskolabusz irányíthatatlanná vált és egy árok felé tartott. A rajta ülő diákok sikítozni kezdtek, kitört a pánik. Mindenki hallott már a rémtörténetről, de senki sem hitte volna, hogy megtörténhet. A busz egyenesen belehajtott az árokba majd felborult és többször egymás után átpördült. A diákok a buszban szanaszét repültek. Brian megpróbált belekapaszkodni a szék támlájába, de ő is elrepült és beütötte a fejét majd elájult, mint a többiek. A buszvezető a balesetet nem élte túl. A busz egy nagyon mély árokba zuhant. Egy fa állította meg, hogy ne zuhanjon tovább. Ekkor egy hatalmas hangörvény keletkezett még a fák is beleremegtek majd az idő lelassult. Az örvény magával ragadta a diákok lelkét és elvitte őket egy másik világba. Brian és a többi diák a földön feküdtek eszméletlenül egy hatalmas fehér szobában. A szoba vakító fénye, pont olyan volt, mintha a mennyországba kerültek volna. Brian és a többiek szép lassan az eszméletükhöz tértek. Rémülten felálltak és körbenéztek. Majd Zoey szólt valamit.
- Kész… itt a vége mind meghaltunk… végre!
- Az emósok nem kerülhetnek a mennyországba. Mondta Cindy.
- Az anyádat mindjárt kicsinállak te… szőke ribanc…
- Elég legyen lányok… Szólt Brian.
- Neked, kuss!
- Jól van…
Ekkor recsegő hangra lettek figyelmesek. Minden diák is a kijáratot kereste a szobából. Ekkor megint hallották azt a furcsa recsegő hangot.
- Figyelem! Ó tökéletes… mindenki maradjon a helyén… Egy kis játékra invitálnálak titeket. A nevem… legyen annyi elég, hogy a 23-as. Szólt a hang fentről.
- Mi ez az egész? Mit akar tőlünk? Kérdezte Eric a suli rettegett diákja.
- Mindjárt mondom… Szóval a busz, amiben utaztatok felborult és néhány perc múlva fel fog robbanni! De nyugi… Most jön a legjobb rész! A balesetben nem mindenki fog meghalni… Az életetekért fogtok játszani…
- Ezt most komolyan mondja? Az isten, akit dicsőítünk, játékot indít az életünkért, mint valami valóságshow-ban? Ez beteg… Mondta Eric.
- Én nem mondtam, hogy isten vagyok, a teremtő… de mindegy.
- Én tudtam… Mondta Zoey.
- Ez egy lehetőség… mindenkit nem menthetünk meg, de néhányan túlélhetitek a balesetet. Rajtatok áll, hogy ki lesz az…
A hang újra recsegni kezdett majd elhallgatott. Eric és a barátai megpróbáltak kiutat keresni a szobából. A falakat rugdosták sikertelenül, csak a lábukat sértették meg. A többiek álltak némán és érthetetlenül. Aztán hirtelen mindenkin úrrá lett a pánik és szétszéledtek a kiutat keresve. A legtöbben azt gondolták, hogy ez egy rossz vicc. A recsegős hang ekkor megint visszatért.
- Hé! Nyugalom… tudom, hogy ezt nehéz felfogni. Ez nem egy álom és nem is valami szívatás. Ez a valóság… Szólt a hang fentről.
- Ez teljességgel lehetetlen… a tudomány álláspontja szerint isten nem létezik, tehát ez nem a valóság… Ez mind a fejünkben zajlik le… Szólt Sarah az okostojás.
- Szerintem nyírjuk ki egymást és azzal eldől minden… Szólt Zoey az emós.
- Jó ötlet... Mondta Eric.
Zoey előkapta a kést a zsebéből és farkas szemet nézett Ericcel. Ekkor a hang fentről közbeszólt.
- Hé! Ez nem így működik… Csapatokban fogtok játszani, és amelyik csapat nyer, az túléli a balesetet. A többiek pedig meghalnak a buszban… Ilyen egyszerű… De felőlem mindannyian meghalhattok ott! Szólt a hang fentről.
- Rendben van, mit kell tennünk? Kérdezte Eric.
- Nos... először is csapatokra osztalak titeket… De ezzel ne fáradjatok, már kigondoltam hogyan legyen… Ahogy látom, pont húszan vagytok, így négy csapat lesz. Te Eric és a barátaid… ti lesztek a rosszfiúk… ez lesz a csapatnevetek.
Eric és barátai távolabb álltak a többiektől majd a hang fentről megint recsegni kezdett. Ekkor a jobboldali fal megmozdult. Remegni kezdett majd sípolni kezdett valami. Egy ajtó kezdett el kinyílni, de beragadt.
- Mondtam, hogy van ajtó idióták! Szólt Eric a barátainak.
- A francba… mindjárt kinyitom… Szólt a hang fentről.
A többiek álltak és figyelték, hogy mi történik. Ajtó abbahagyta a sípolást és kinyílt rendesen. Aztán még három ajtó nyílt ki egymás után. Az ajtók egymás mellett voltak. Minden egyes csapatnak külön szobába kellett mennie.
- Nos, mielőtt bemennétek… három próbát kell minden csapatnak teljesíteni és megszerezni az aranykulcsokat. Az a csapat fog győzni, aki a legtöbb pontot gyűjti és megtalálja a három aranykulcsot…
- Király! Mondta Alex a rosszfiúk csapatából.
- Ja és még valami… Minden egyes játékban három életetek van… ha valaki mind a háromszor meghal, akkor végleg meghal. Ha az a csapat nyer, akkor is meghal a buszban. Tehát érdemes vigyázni!
- Picsába… Mondta Alex.
- Ez hülyeség… Szólt Brian.
- Ezek a szabályok… Most pedig a rosszfiúk menjenek be a szobába. Szólt a hang fentről.
A rosszfiúk bementek az ajtón majd az ajtó bezáródott. A többiek pedig vártak.
- A következő csapat… ti ott! A csinos lányok… ó de csak négyen vagytok... nem baj az a fiú is veletek lesz…
- Na, basszus… Gondolta magában Brian.
- Brian? Ki nem állhatjuk… Mondta Cindy.
- Most már veletek van, és a csapatnevetek legyen a következő… Cukorcicák… Haha… Ez vicces! Most pedig menjetek be a másik ajtón… Szólt a hang fentről.
- Csak szólók… én vagyok a főnök. Mondta Cindy Briannek.
Az ajtó már nyitva volt. A csapat szép lassan besétált majd az ajtó bezáródott.
- A tudomány bedőlt kedves Sarah! Ti lesztek az okostojások… mert mindent jobban tudtok… és látom, hogy kitűnő tanulók vagytok, igaz?
- Pontosan… De… Áh, semmi. Szólt Sarah.
Sarahnak két lány és két fiú alkotta a csapatát. Az okostojások bementek az ajtón majd az ajtó bezárult mögöttük és már csak öten maradtak a fehér szobában. Köztük volt Zoey is.
- Ti… hát hogy is mondjam… A suli lúzerei vagytok ezért ez lesz a csapatnevetek… most pedig menjetek be az ajtón…
- Én lúzer? Ez a három fiú itt mellettem talán… meg ez a csaj, aki mindenből megbukott és kövér is…
- Kapd be Zoey! Mondta Abby.
- Én emós vagyok nem pedig lúzer… Legszívesebben kinyírnálak akárki is vagy! Ordította a plafonra tekintve Zoey.
- Tartogasd az erődet a próbákra…
A fiúk nem szóltak semmit követték Zoeyt és bementek az ajtón. Mindenki bement a másik szobába majd körülnéztek. Ugyanolyan fehér szoba volt csak kisebb. A csapatok előtt volt egy ajtó mellette egy fura masina, ami szintén fehér volt. A falon pedig többféle kijelzőt lehetett látni.
- Nos ha mindenki hall, akkor mondom, hogy most mi fog következni… Mivel jót akarunk szórakozni… izé… nem akarunk lemaradni a csapatok teljesítményéről ezért egyszerre csak egy csapat fog játszani… tehát sorsolni fogunk, hogy ki kezd!
Minden egyes szobában a kijelzőkön megjelentek a csapatok nevei arany betűkkel és folyamatosan pörögtek a kijelzőn. Nemrég egy buszon ültek és az iskolába tartottak, de most az életükért küzdöttek. A nevek egyre gyorsabban pörögtek és mindenki nagyon izgult, hogy ne a csapatuk kezdjen. A kijelzőn aztán lassulni kezdett a pörgés és megállt. A cukorcicák feliratnál állt meg. Brian és Cindy összenéztek majd mérgesen megvonták a szájukat. A többi csapat megkönnyebbült. A harc az életért elkezdődött. Ekkor a hang fentről szólt nekik, amit csak ők hallottak.
- A csapatból valaki lépjen a géphez majd nyomja meg a gombot… Ekkor a gép sorsol egy feladatot és utána dönthettek úgy, hogy elfogadjátok vagy kértek egy másikat… A többi szabályt már tudjátok…
A hang fentről mindenkinek elmondta még, hogy a gép sorsol feladatot, és ha nem teszik, lehet egy másikat választani. Brian oda akart menni de Cindy nem engedte, hogy odamenjen. Cindy odalépett a nagy fehér géphez majd megnyomta a piros gombot rajta. A kijelzőn pedig a sorsolás után meg is jelent a feladat. Cindy elolvasta, de a többieknek nem mondott semmit.
- Haha… Nagyon vicces… Ez most komoly? Nevetett Cindy.
- Nyomd meg a piros gombot, ha elfogadod a feladatot és akkor nyitom is az átjárót! De a csapatársaiddal megvitathatod a döntést…
- Legalább mond már el, hogy mi lesz a feladat! Mondta Brian.
- Már döntöttem!
Ekkor Cindy megnyomta a piros gombot és a gép mellett az ajtó kinyílt. Vakító fény csapta meg a szemüket. Az ajtón belül nem lehetett látni semmit csak a vakító fényt. Egy átjáró nyílt meg elöltük.
- Cindy ha nem mondod el, hogy mit kell csinálni akkor, hogy fogunk nyerni? Mondta Leila.
- Igaza van! Egy csapat vagyunk… Még ha ti utáltok is engem… Szólt Brian.
- Jól van. Na, szóval az a feladat, hogy ha belépünk oda, fegyvert kell fognunk és kinyírni valamiféle szörnyeket. És megkeresni a kulcsot cukor szigeten.
- Hogy hol? Kérdezte Leila.
- Hát ez benne a poén! Egy szigeten, ami édességből van… Maximális pontot akkor kapunk, ha kinyírjuk az összeset és nem eszünk egyik édességből sem!
- Ez könnyű lesz! Mondta Brian.
A cukorcicák beléptek az ajtón a fénybe. A többi csapat pedig várt. Leültek a szobában található kanapéra és vártak. A csapat az átjárón belépve megpillantotta cukor sziget lenyűgöző világát. A fák nyalókából voltak, a felhők tejszínhabból. A földet apró drazsék és gumicukrok borították ameddig a szem ellát. Mindenféle színben pompáztak. Kicsi, kerek, lapos, gömbölyű. Minden, ami édesség. A távolban egy hatalmas fagyi hegy volt látható akár a mesékben. Minden gyerek álma eljutni ide. A csapat tudta, hogy nem ehet semmiből sem ezért elindultak a közelben lévő drazsé sziklához, mert láttak valamiféle táblát mellette. A szikla mellett két tábla volt az egyik jobbra mutatott a másik balra. Az egyiken a kulcs a másikon a feladat szó volt látható. Mind a négy lánynak hosszú szőke haja volt. Brian pedig kicsit zavarban volt tőlük.
- Senki nem eszik semmiből… Laura, Kaite… felejtsétek el és a többiek is! Mondta Cindy.
- Most akkor mi legyen? Kérdezte Brian.
- Nézzétek ott a fagyi hegy… ó istenem… én meg akarom kóstolni… Szólt Leila.
Cindy ekkor lekevert egy pofont Leilának. Majd gondolt egyet és a lány szó nélkül elindult a feladat irányába. A drazsék a lábuk alatt ropogtak, mint a hó. Alig bírták megállni, hogy ne egynek belőle. Az út a nyalókaerdőbe vezetett és egyre több nyalóka fa vette őket körül. A csapat ekkor az út végén egy házat pillantott meg. Egy mézeskalácsházat.
- Ismerős? Pont, mint a mesében… Mondta Cindy.
- Azért csak óvatosan… végül is valamiféle szörnyeket kell kinyírnunk. Mondta Brian.
- Beijedtél? Nevetett Cindy.
Ekkor odaértek a házhoz majd benyitottak az ajtón. A házban nem volt senki. Az asztalon voltak a fegyverek, mellette egy cetli a következő felirattal: Éjszaka jönnek… A tejszínhab szóró és a csoki golyószóró a leghatásosabb! Az asztalon egy tejszínhab szóró fegyver volt, ami mézeskalácsból készült és úgy nézett ki, mint egy lángszóró. A csoki golyószóró pedig egy gépfegyverre hasonlított és szintén mézeskalácsból volt. Cindy lestoppolta a tejszínhabszórót, Brian pedig felkapta a csoki golyószórót.
- Na és mi? Mi mit csináljunk? Szólt Leila.
- Keressetek valami fegyvert… biztos van még a házban. Mondta Cindy.
Ekkor hirtelen történt valami a tejszínhabfelhőt elfújta a szél és korom sötét lett. Ijesztő hangok hallatszottak odakintről. Pillanatok alatt történt az egész. Az ajtón dörömbölni kezdett valami. Cindy és a lányok megijedtek és Brian mögé bújtak.
- Tessék… előreengedlek…
Ekkor az ajtó betört és egy zombi nyalóka állt az ajtóban. Lassan lépkedett és folyt a nyála. A lányok megijedtek tőle de Brian elnevette magát.
- Ettől féltetek? Nevetett Brian.
Hirtelen az egyik ablakot betörte egy zombi nyalóka és megragadta Cindyt majd kihúzta az ablakon és megharapta. Ekkor Cindy elvesztette az egyik életét és újjáéledt a házban.
- Basszus… Menjetek onnan és keresettek valami fegyvert… Ott egy mézeskalács szék! Fogd meg Leila… Kaite az a serpenyő az jó lesz… Laura te pedig fogd meg azt ott… azt a cukor seprűt… Mondta Brian.
- Elég fura érzés volt meghalni… Mondta Cindy.
Cindy felkapta a tejszínhabszórót majd az ajtóban lévő zombira lőtt vele. A tejszínhab beterítette a nyalóka zombit és a földre esett ekkor Leila a mézeskalács székkel szétütötte a fejét. Aztán egyre többen jöttek az ajtón és az ablakon is. Brian a csoki golyószóróval tüzelt az összes zombira. A lányok pedig a tárgyal, ami a kezükben volt ütötték a nyalóka zombik törékeny fejét. Egyre többen jöttek Cindy a tejszínhabbal fújta őket, de az kezdett kifogyni. Leila ütötte a mézeskaláccsal a nyalóka zombikat, de a szék eltört és az egyik zombi megharapta a nyakát. A lány összeesett és meghalt mintha a zombiknak méregharapásuk lenne. Aztán nem sokkal később újjáéledt akárcsak egy játékban. A szél hirtelen feltámad és a ház kezdett szétesni a csapat lassan védtelen volt. Nem bírtak a zombi túlerővel. Közben a fenti irányító szobából jót szórakoztak a csapaton, ahogy azt várták. A 23-as nevezetű fickó egyedül ült egy hatalmas fehér szobában teli monitorokkal. A szemében mégis volt valami komolyság. Titkolt valamit. Nem mondott el mindet. A nyalóka zombik már a házban voltak és egyre jobban közeledtek ekkor Brian meglátott valamit az egyik szekrényen. Odafutott majd felkapta. Egy pillecukor volt az. Egy pillecukor gránát.
- Fogjátok, amit tudtok és háromra kifutunk a házból… Érthető?
- Az anyádat… Cindy épp a nyalóka fejét törte szét a tejszínhabszóróval.
- Akkor 1… 2… 3…
A lányok kiszaladtak az ajtón majd Brian kihúzta a pillecukorból a pöcköt és a földre dobta. A zombi nyalókák pedig özönlöttek be a házba. Brian a lányok után szalad majd a mézeskalácsház egyszer csak felrobbant. A sok édesség szanaszét repült a nyalóka zombik pedig szétrobbantak. A csapat a földre feküdt nehogy eltalálja őket a szétszóródó nyalóka darabok. A szél még mindig rettenetesen fújt. Ekkor a csapat felállt majd a szétrobbant házban kezdtek el gyönyörködni. Brian a nyalóka erdő felé tekintett és észrevette, hogy onnan is nyalóka zombik közelednek.
- Basszus… még nincs vége! Az erdőből is jönnek!
- Most mit csináljunk? Kérdezte Cindy.
- A földön lévő drazsékkal fogjuk széttörni őket… jó erősen vágjátok hozzá! Mondta Brian.
Brian egészen más lett. Ő irányította a lányokat. Már nem volt annyira feszült. Talán bekapcsolt nála a túlélő ösztön. A lányok és Brian is felmarkolták a legnagyobb drazsékat és a zombi nyalókákat kezdték el vele dobálni. Amikor senki sem figyelt Leila az egy kisebb drazsét megkóstolta miközben a zombikat dobálta. Senki sem vette észre, mindenki a zombi nyalókákkal volt elfoglalva. A lányok elég ügyetlenek voltak a dobálásban de Brian pontosan célzott és erőseket dobott, ami legtöbbször célba talált. A zombik egyre közeledtek, de már sokkal kevesebben voltak. Laura abbahagyta a dobálást, mert letört az egyik körme. Kaite is abbahagyta és leült a földre.
- Mit csináltok? Meg akartok halni? Kérdezte Brian mérgesen.
- Letört a körmöm…
- Nekem meg a kezem nagyon fáj…
- Cindy, Leila… ti szeretnétek még élni? Akkor gyerünk! Mindjárt vége… Ezentúl én mondom meg, hogy mit csinálunk…. Mondta Brian.
- Jól van Brian… Félreismertünk téged. Szólt Cindy.
Ekkor Brian az utolsó nyalóka zombinak széttörte a fejét egy dobással majd a szél elcsendesedett és a tejszínhab felhők visszatértek. Legyőzték a zombikat de Brian nélkül ez nem sikerült volna a lányoknak. Aztán leültek a földre kifújni magukat.
- Bocsánatot kérek, amiért gorombán viselkedtem veled… Brian… Mostantól azt csináljuk, amit te mondasz… Mondta Cindy lehajtott fejjel.
- Jó… Bár igaz hogy más vagyok, mint a többiek, de én meg szeretnélek titeket menteni… Legalább egyszer bizonyítani akarom, hogy nem vagyok olyan szerencsétlen, amilyennek látszom…
- Jó voltál Brian… Szólt Leila.
- Te is… Viszont ti lányok…
Brian mérgesen Laurára és Kaitere nézett. A lányok pedig ártatlan tekintettel néztek rá aztán megvonták a vállukat.
- Inkább nem mondok semmit… Na, inkább menjünk tovább!
A csapat elindult vissza a sziklához. Mikor megérkeztek a kulcs irányába mentek tovább. Addig mentek, míg meg nem látták a csoki tavat, közepén egy drazsé sziklát, amin a kulcs volt látható. Egyik oldalán a fagyi hegy a másikon pedig a nyalóka erdő. Meseszép látvány volt. Laura, akinek letört a körme önként vállalta, hogy elúszik oda, majd elhozza az arany kulcsot. Brian kicsit kételkedett ebben. De Cindy meggyőzte őt.
- Meg tudja csinálni… Mondta Cindy
Brian rábólintott. Aztán Laura belépett a csoki tóba majd úszni kezdett a csokiban. A többiek pedig a partról figyelték őt. A lány ügyelt rá hogy ne egyen belőle. Aztán Brian azon gondolkozott, hogy ez túl egyszerű feladat lenne csak úgy odamenni és elhozni a kulcsot. Ekkor a csapat a partról észrevette, hogy a csoki tó szintje ereszkedik. A túloldalon Brian megpillantotta a tó szélén a hegyes és éles csoki darabokat. Ekkor rájött, hogy valószínűleg az alja tele van ilyenekkel. A tó pedig egyre gyorsabban fogyatkozott. Ha Laura nem siet, felnyársalhatják a tó alján lévő csoki darabok és elveszíthetik a kulcsot.
- Hé! Laura sietned kell! Ha a csoki tó teljesen leereszt, akkor a hegyes csoki darabok a tó mélyén megölhetnek téged és azzal a kulcsot is elvesztenénk! Nekem kellett volna mennem… Mérgelődött Brian.
- Ne aggódj! Laura kiváló úszó… én már csak tudom! Mondta Cindy.
Laura hallotta, amit mondtak neki és gyorsabban kezdett úszni. Odaért a drazsésziklához majd felkapta az aranykulcsot és a kezében szorítva úszott vissza a partra. A csoki rohamosan tűnt el a tóból Laura pedig sietett, ahogy csak tudott. A lány nagyon akart bizonyítani az előző baki után. Már majdnem a parthoz ért mikor a lábával már érezte a csoki darabok hegyes és szúrós élét. Gyorsabban úszott majd egy mozdulattal kiugrott a partra az utolsó pillanatban. A csoki hegyek már kilátszódtak és Laura, épp hogy megmenekült tőlük. A lány kezében szorította az aranykulcsot. A parton feküdt és zihált.
- Huh… Ez rendesen kifárasztott! De megvan a kulcs, nézzétek!
Brian a kezét nyújtotta majd felhúzta a lányt. Majd félve a szemébe nézett és mondott neki valamit.
- Szép volt! Azt hiszem én nem tudtam volna ezt megcsinálni…
- Mindenki másban jó… nem igaz? Mondta Laura és elmosolyodott.
Aztán történt valami. A drazsé szikla mellett megnyílt egy átjáró melynek fénye vakító volt. A csapat a kezében az aranykulccsal visszaballagott a drazsésziklához majd beléptek az átjáróba. Aztán újra a fehér szobában találták magukat. Ruhájuk csupa ragacs volt. Mindenük ragadt a sok cukortól. Az egyik kijelzőn megjelent a pontszámuk aranyszínnel. Cindy ekkor mérgesen Brianre tekintett. A hang fentről ismét csak hozzájuk szólt.
- Nagyszerűek voltatok… a maximális ezer pontból 880 pontot gyűjtöttetek és megszereztétek az aranykulcsot… azt majd a következő feladatkor kell a gébbe helyezni.
- És mi az a 120 pont levonás? Mi mindet teljesítettünk! Szólt Cindy mérgesen.
- Nos… az egyik nyalóka zombi nem halt meg… biztosan nem vettétek észre… és a száz pont levonás, mert valaki evett az egyik drazséból…
- Tudtam, hogy nem tudod megállni Brian! Miért kellett elcseszni… Nem bírtad ki? Mondta Cindy mérgesen.
- Mi? De nem én voltam… Válaszolta Brian mérgesen.
Majd ezen veszekedtek hosszú perceken át. Leila pedig leült a kanapéra és lapított. Nem árulta el hogy ő evett a drazséból. Cindy pedig nem hitte el amit Brian mond. Aztán a többiek is leültek a kanapéra és vártak. Majd kisorsolták a következő csapatot...
