A lángoló vörös rózsa
Szerelmes voltam és naiv. Az ajtóban állt a nagy ő egy csokor vörös rózsával kezében. Izzott közöttünk a levegő. Rámosolyogtam és elvettem tőle. Forróságot éreztem, úgy éreztem, hogy a rózsa lángol a kezemben. S vele együtt én is izzok a forróságtól, a vágytól. Boldog voltam. Lángoltam a szerelemtől. Nem is kellettek hozzá szavak. Az utunk egyenesen a hálószobába vezetett. Ledobtuk ruháinkat és az ágyban kötöttünk ki. A rózsa jelképezi, a szerelemet, a vágyat, a tűzet mi bennem ég. Nehéz neki ellenállni, hisz oly csodaszép. A legtöbbször szerelemből adják, de van mikor bűntudatból. A férfi, akit úgy szerettem érzékien és finoman bánt velem, de valahogy más volt. Csókjában forró láng helyett csak a parazsat éreztem, érintésében vágy helyett ridegség érintett meg. Éreztem, hogy van valaki más az életében rajtam kívül. Éreztem, hogy nem én vagyok az egyetlen, kinek rózsát ajándékoz. Egy nap összevesztünk emiatt, de nagyon csúnyán. Elmentem otthonról hogy valahol máshol töltsem az éjszakát. Gondolkodnom kellett. Nem vallotta be hogy megcsalt, de én tudtam, éreztem. Kezemben tartottam a rózsát, amit tőle kaptam és rá gondoltam miközben a rózsa illata járta át a testem. Szerettem őt és nem tudtam nélküle eltölteni egy éjszakát, ezért haza siettem. Kész voltam arra, hogy bocsánatot kérjek tőle, amiért nem bíztam benne. Az ajtót kinyitva még nagyobb volt bennem a bizalom. Vörös rózsák hada szerte az egész házban. Ámulatba estem.
- Ezt mind értem tette? Kérdeztem magamban.
Rózsákkal díszítette ki a házat. Ahová néztem ott vörös rózsa volt. Azt hittem, hogy álmodok. Boldog voltam nagyon. Örömömben táncra perdültem és belevetettem magam a rózsák világába. Megérintettem és megszagoltam az összeset. Meglepetést akart szerezni nekem, gondoltam én is meglepem. A lépcsőn halkan mentem fel az emeletre. Szívem hevesen vert, lépteimmel egyre jobban kalimpált. Azt gondoltam, hogy vár rám. De nem, ő nem várt rám. A szoba ajtaja kéjes hangoktól csengett. Alig hittem füleimnek.
- Még el sem mentem és máris megcsal? Az otthonunkban…
Nem akartam elhinni. Résnyire nyitottam a szobaajtót szép halkan hogy meg ne hallják. Nem tévedtem. Egy másik nő fekszik az ágyamban és a férjemmel szeretkezik. Szemeim könnybe lábadtak az agyam kifordult. Nem rontottam be, mint egy vadállat. Szép csendesen akartam ezt elintézni. Szép lassan lementem a lépcsőn a nappaliba. A rózsák ellenem fordultak. Rám szegezték tekintetüket és beszéltek hozzám.
- Szerelmet kaptál tőlünk… a parázzsal együtt, tüzet és forróságot… add meg nekik is… érezzék ők is a vágyat!
Több száz rózsa arra késztetett, hogy tegyem meg. A kéjhangoktól hangos szoba legyen tüzes és vággyal teli. A garázsba mentem és előkerestem a benzines kannát. A nappaliban megöntöztem a rózsákat, hogy legyen bennük elég vágy, hogy lángra kapjanak. Majd szépen haladtam fel az emeletre. Halkabb voltam a szúnyognál mi vérem szívta. Az ajtó környékét rendesen meglocsoltam. Mikor kiürült a kanna lementem a nappaliba. Még egyszer visszanéztem. A rózsák élettelenek voltak, ideje volt lelket csiholni beléjük. Zsebemből előkaptam kedvenc gyújtómat és meggyújtottam, majd a nappali padlójához vágtam. A rózsák tündököltek, most éltek igazán. A lángok pillanatok alatt ellepték a szobát és haladtak felfelé. Gyorsan kifutottam és az udvarról bámultam az eseményt. Alig telt el néhány perc és lángokban állt az egész ház. A hálószobára is átterjedt a tűz. Hallottam a nő sikolyát, mennyei volt füleimnek. Férjem sikolyától elbódultam. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Csak álltam a kertben és végignéztem, ahogy elégnek a vágyban, s tűzben.
- Azzal halsz meg kivel szeretkeztél… Járd vele most a forró táncot… Másra vágytál… egy románcra, helyettem… Öleld szorosan s a vágy elporlaszt titeket…
A ház ablakain kitörtek a lángok, a szerelem lángjai. Az örökké valóságba taszítva őket. Gyönyörködve néztem végig. A szemem csak úgy káprázott. Tükrében csillogott a szerelem lángjai. Aztán elszállt a vágy, a rózsák porrá lettek, s a szerelemből csak parázs és hamu maradt. A szívem is vele porladt…
VÉGE
